Viselkedési probléma vagy csak zavaró tényező?



Mindannyian tudjuk, hogy a kutyák, az emberhez hasonlóan érzékeny és érző lények. Nem csak a fájdalmat, de az érzelmeket is átélik.
Gazdaként és viselkedés-terápiás szakemberként is fontos számomra, hogy ne csak a kutyák testi egészségségét, hanem a mentális, szociális és érzelmi jóllétüket is biztosítsam. Ebben a bejegyzésben szeretnék rávilágítani arra, hogy nem minden viselkedési forma probléma. Előfordul, hogy csak minket, embereket zavar a kutya természetes reakciója (leggyakoribb példa erre az ugatás). Ettől függetlenül foglalkoznunk kell vele, változtatnunk kell rajta. Továbbá megemlítem azokat a viselkedési zavarokat, melyekkel leggyakrabban találkozom a praxisomban.

A 21. században a kutyának és gazdájának folyamatosan alkalmazkodni kell a külvilág állandó zajaihoz (pl: járművek, munkagépek, zene, tűzijáték, mennydörgés hanghatásaihoz), a tömeghez és a korlátozott terekhez.
Ebben a helyzetben felelős kutyatartóként kötelességünk megteremteni kedvencünknek azt a stabil környezetet, amelyben a mentális ingerlés és a társas kapcsolatok egyensúlyba kerülnek.

Ami a kutyánál természetes

A kutyák természetes viselkedése közé tartozik:
– kötődés kialakítása (emberrel, állattal),
– a ház, terület védelme,
– a másik nem iránti érdeklődés,
– utódok gondozása,
– mozgás és a játék szeretete,
– kölyökként a tárgyak és minden, ami elérhető megrágcsálása.

Ha valamilyen inger, helyzet, vagy élettani változás hatására a kutya nem képes kezelni az adott szituációt, ezek a viselkedési formák túlzóvá vagy kórossá válhatnak.
Kutyánk viselkedésésének megértése és a viselkedési problémák korai felismerése kulcsfontosságú, hiszen egy megváltozott viselkedés mögött akár betegség is állhat.
Érdemes tehát először az állatorvost felkeresnünk, hogy az esetleges egészségügyi problémát kizárhassuk vagy korai felismerésével megelőzzük a nagyobb bajt.

Viselkedési zavarok gyakori formái

A viselkedési zavarok okának és hátterének megértése rendkívül fontos, mivel azok jelentős része hosszú távon szorongáshoz, agresszióhoz vagy akár pszichoszomatikus betegségekhez vezethet.
A nem kívánt magatartás nem oldható meg szidással vagy büntetéssel, hanem tudatos neveléssel kell korrigálni őket.
Ha a viselkedési probléma nem egészségügyi eredetű, akkor a legjobb megoldás a viselkedés-terápia, amelyben szakemberként segíteni tudok.

Félelem

A félelem egy időben és térben jelenlévő ingerre adott önvédelmi reakció, melynek segítségével a kutya megvédheti magát valamitől, ami számára veszélyt jelent.
Akkor beszélünk viselkedési problémáról, amikor a kutya félelme kezelhetetlenné válik és akár fóbiává alakul (pl: rettegés vihartól, embertől, más kutyától vagy egyéb élőlénytől, zajos tárgyaktól).
Ha a kutya eltúlzottan reagál egy félelmi ingerre, akkor diszfunkcionálissá, irányíthatatlanná válik, nem reagál semmilyen utasításra. Eluralkodhat rajta a pánik és menekülő üzemmódba vált.

Szorongás

A szorongás során a kutya nyugtalanná, feszültté válik, fel-alá járkál.
Az egyik leggyakoribb szorongási forma a szeparációs szorongás (reakció arra, hogy egyedül marad).
Tünetei között szerepelhet ugatás, sírás, bepisilés, rongálás vagy éppen teljes letargia.

A krónikus szorongás komoly egészségügyi problémákat okozhat, ezért ne hagyja kezeletlenül!

Területvédelmi reakció ugatással
Szeparációs szorongás tünete lehet a rongálás

Agresszió

Az agresszió természetes jelenség a kutyák életében, amely az ősi ragadozó, falkaállat voltukból ered. Leggyakoribb agressziók:

  • félelmi agresszió,
  • birtoklási agresszió (pl: táplálék vagy játék elvételekor),
  • territoriális agresszió (nem csak a gazda által kijelölt területre vonatkozóan),
  • más kutyákkal szembeni agresszió,
  • predációs (ragadozó) agresszió,
  • játék közbeni agresszió,
  • fájdalom által kiváltott agresszió.

Agressziós jelek: az íny felhúzása, a fogak vicsorítása, morgás, felborzolt szőr, merev nézés, megmeredt testtartás, harapás.

A predációs agresszió ugyan nem viselkedési zavar, mégis komoly problémát okozhat.
Teljesen normális, ha egy kutya vadászként viselkedik és a prédára támad, de akkor nem, ha ez nem egy klasszikus vadászat során valósul meg (pl: rendszeresen áldozatul esnek a környék macskái vagy tyúkjai).
Terápiával ez a viselkedés is kordában tartható.

Rongálás, rombolás

Kölyökkorban, ami a kutya nyolc hónapos koráig tart, gyakori zavaró tényező, hogy megrágcsál tárgyakat, bútort és mindent, ami az útjába, helyesebben a szája elé kerül. Ennek legfőbb oka a fogzás, a fogak erősítése, ami természetes viselkedés. Az ebből fakadó rongálás elkerülésére már rengeteg segédeszköz (rágóka, rágócsont, rágófa stb) kapható. 

Sok kutyánál előfordul, hogy a kölyökkor elmúltával továbbra is megmarad a rongálási hajlam. A lakásban felborítja a cserepes növényeket, bútorokat rág, leszaggatja a tapétát vagy éppen a laminált padlót tépi fel, a kertben gödröket ás. Így mire a gazdi hazatér egy háborús övezet kellős közepén találja magát. Ennek a viselkedésnek a hátterében gyakran az unalom áll.

Ezért is hangsúlyozom, hogy a kutya rendszeres fizikai lefárasztása fontos ahhoz, hogy mentálisan is rendben legyen.

A kiváltó ok persze lehet más eredetű is, amit a viselkedés-terápia során kideríthetünk és kezelhetünk.

Egyéb kontrollproblémák

Gyakori kontrollproblémák közé tartozó viselkedés, amikor

  • a kutya pórázon folyamatosan húz vagy rángat,
  • a kutya a hazaérkező gazdára vagy az érkező vendégekre szinte leállíthatatlanul felugrál.
  • a kutya szökik. 
  • a kutya állandóan ugat.